Meglepetés virág 2.

Jahj még nem is meséltem a jó hírt.
Teljesült a másik virágos kívánságom is, mert egy hete apukámtól kaptam egy nagyon szép felakasztható sárga virágot (sajnos nem tudom mi a neve) de annyira jól néz ki.

Szóval most már megvan a virágos örömöm, és minden nap gondozgatom, nevelgetem és elsősorban locsolom őket :-)
Annyira belejöttem, hogy lehet, a végén még felcsapok kertésznek. Apu barátnője úgyis nevetve megjegyezte, hogy a virágok és növények lettek az új mániáim.
A virágokért ( és persze minden egyéb másért is…)
Köszi Anyu és Apu :-) :-)

Lendület

Szombaton volt a diplomaosztó ünnepség, ahol én ugyan diplomát nem kaptam, de végre átvehettem a bizonyítványomat.
Jó érzés azt érezni, hogy ugyan még nem dolgozom a szakmában (de remélem, hogy fogok), de a bizonyítvány mégis itt lapul mellettem, s bármikor, amikor kedvem támad nézegethetem.
Persze tudom, hogy az nem arra való, hogy nézegessem, és keresem is az állásokat, de eddig még semmi biztató nincs. De egyelőre nem is baj, mert legalább így, hogy vége lett a sulinak, nagy lendülettel, és erővel vetem bele magam a jogosítvány megszerzésébe, és másik suli vizsgájára készülésre (még szerencse, hogy csop. társaim kidolgozták a tételeket és mindenkinek körbe adták, legalább azzal nem kell törődnöm) valamint alapfokú angol nyelvvizsga megcsinálásába (bár erre 2-2,5 évet adtam magamnak, szóval van még időm).
Közben persze figyelgetem az állásokat is, és ha akad egy, ami felkeltette a figyelmemet, akkor rögtön jelentkezem rá, de addig, míg nincs meló, addig marad a pihenésnek nem mondható házimunka elvégzése (legalább ezzel segítsek itthon, ha pénzzel egyelőre nem tudok) és a kitűzött célok véghez vitele.
Olyan vagyok most, mint egy kisgyerek, aki alig várja, hogy mehessen a szüleivel az állatkertbe.
Totál be vagyok sózva, de hát ezt teszi az emberrel a nyár :-) :-)

" Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.
Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez.
Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te.
Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg.
Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te. "
/Kevin Brooks/

Meglepetés virág

Óriási meglepetés ért ma.
Nagyon régóta szeretnék a bejárati ajtónál lévő párkányra valamilyen balkonládás vagy sima cserepes virágot, és ma anyukámtól kaptam egy nagyon szép Begóniát.
Bár szegény virág elég érdekesen nézett ki, mire hazaérkezett. Biciklivel hoztam haza, ezért mire hazaértünk úgy nézett ki, mint aki berúgott. Kicsit kezdtem ideges lenni, hiszen félórája se volt nálam, de máris tönkrement. Aztán apukám barátnője mentette meg a helyzetet, mert szépen igazított rajta, s most már tökéletes.

Most már csak a másik virágos álmomat kell beteljesíteni, ami pedig nem más, mint egy lelógatható virág a párkány fölé.

Tudtam én, hogy léteznek csodák, csak hinni kell bennük:-)

Madarak

Gondoltam kiülök a kertünkbe a hatalmas diófánk alá, és a mai napi blog bejegyzésemet innen fogom megírni. Bár még nem nagyon volt ötlet, hogy miről írjak, míg meg nem láttam a madarakat, amint a kertünk felett repülnek, majd „kerülnek” egy kört és leszállnak a háztetőre.

A madarakról mindig a szabadság jut eszembe, ezért néha elgondolkodom azon, milyen jó lenne madárnak lenni. Szinte mindig csak repülni, nem gondolva arra mi lesz holnap, csak a mának élni, és közben pedig világot látni. Keresztülszáguldani az égen, céltalanul bolyongva. Könnyedén megismerni társaimat, akikkel talán együtt folytathatnám utamat. ….

Tételezés

Én kis naiv jól behúztam magam a csőbe. Azt hittem, hogy röpke két nap ( na jó, max. két és fél nap)alatt megleszek a tételek kidolgozásával, merthogy úgyis tanultuk őket a két év alatt és csak az elmém leghátsóbb zugaiból kell előkotornom az anyagokat a tételekhez, mondván minek nekem internet és csoporttársak, akik talán segíthetnek a tételekben, meg tudom én magam is csinálni.
Ahhaa, kb. 4 napja szerencsétlenkedek a tételek kidolgozásával, hol neki állok egy résznek, hol abba hagyom és mást csinálok. Ha így folytatom, egyszer csak azt fogom észrevenni, hogy hoppá, eljött a szóbeli napja.(átlagban mindig ez van velem)
Nem baj, az azért vigasztal, hogy az 50 darab tételből, 21 már gyönyörűségesen ki van dolgozva, s ki is van nyomtatva, már csak a többinek kell neki állnom, mindezt maximum a hétvégén megtéve, mert lassan nem ártana megtanulni őket.

Túl a nehezén:-)..........

Nos, ma megkaptam a hétfői írásbelim eredményét. Egy tökéletes közepest írtam:-)
Persze jó lett volna a jobb jegy is, de az a lényeg, hogy görbüljön, és nekem már így is egy jeggyel jobbra gördült, mint amire számítottam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert álmomban sem gondoltam, hogy meglehet a közepes, de most nagyon igyekszem, hogy a szóbelin még jobban szerepeljek, és még jobban lenyűgözzem saját magam, és a körülöttem lévőket:-). Annyira meg könnyebbültem, mintha lefogytam volna 20 kg-t. :-) Szóval kár volt ennyit izgulnom az írásbeli miatt, az eredmény alapján bebizonyítottam, hogy mégsem vagyok olyan butácska, mint aminek kinézek:-). Most pedig nincs más hátra, csak az, hogy az elmaradt szóbeli tételeket kidolgozzam, és be „ seggeljem ”.

Eső....

Régen, amikor kicsi voltam szerettem az esőt. Szerettem nézni, ahogy az eső cseppek hullanak, s hallgatni, ahogyan a párkányon csattannak. Szerettem bele gondolni abba, hogyha sok eső esik az csak jó a termőföldeknek, mert még több gabona lesz. Vagy ott van például a szivárvány, imádtam őket, és a mai napig is szeretem, de most valahogy minden olyan más lett.
Ez a rengeteg eső, ami az utóbbi időben esett egyszerűen kikészít, el rettent és szomorúvá tesz. Szerencsére én elég biztonságos helyen lakom, ahol nem történnek árvizek, és hasonló gondok. De nagyon sajnálom azokat, akikkel ezek meg történnek és sokszor gondolok arra, de jó, hogy nem olyan részén lakom az országnak, ahol mindig csak az esőről, a károkról, és a szerencsétlenül járt családokról szólnak a napi hírek.
Szomorú vagyok, hiszen nem rég még a nyárra készültem, és alig vártam, hogy esténként elinduljak a kutyámmal sétálni, mondván szívünk egy kis "friss" levegőt, és még mozgunk is, vagy kiüljek a kertbe, és hallgassam a madarakat, miközben nézem a felhőket azon gondolkodva, melyikből milyen alakzat, s forma hozható ki. De ezt így, ilyen időben sajnos nem lehet megtenni. Szóval addig, amíg nem lesz jó idő, és nem süt a nap, marad a lakásban üldögélés és amit én ritkán csinálok, a tv nézés. Annyira szeretném ha már vége lenne, ennek a lassan három hete tartó rossz időnek, s végre olyan idő lenne, ami egy rendes májushoz illik.

Zumba

Egy ismerősöm ajánlotta ezt az új fajta mozgást. Annyit áradozott róla, gondoltam kipróbálom hátha, bajom úgysem lehet, legfeljebb jól elfáradok:) Így hát szépen neki lendültem: videókat kerestem róla, hangfalat benyomtam, és már indulhat is a dolog. Kb negyed óráig csináltam, vagyis inkább csinálgattam mire azt mondtam, nah jó, nekem ennyi elég is bevezetőnek. Teljesen lefáradtam, de egyben fel is pörögtem. Lehet mindennap zumbáznom kéne pár percet, és nem is lennék olyan kókadt:-D
Ajánlom mindenkinek, érdemes kipróbálni:-)

Tavaszi fáradtság???

Eddig nem nagyon hittem azokban az olvasmányokban, és témákban, melyek arról szólnak, hogy bizony az ember elfáradhat agyilag is, nem csak testileg. Ezt a legtöbb ember tavaszi fáradtságnak hívja. Ami kialakulhat a stressz, a rohanó mindennapi élet, az életünkben előforduló nyomások és a nagy elvárások miatt. Ilyenkor az ember levertté válik, fáradékony, és csökken a teljesítményének a képessége.
Most pedig nálam is bebizonyosodik, az amiben nem hittem.
A vizsgáimra készülve, bizony én is érzem ezt a fáradtságot, hiába próbálok éjt nappallá téve tanulni, és koncentrálni a tananyagra, nem megy. Legszívesebben elbújnék a világ elől, és átaludnám ezt a vizsgázós időszakot. Sokszor a sírógörcs kerülget, és olyanokért is elbőgném magam , amikben semmi fájdalmas nincsen.
Nem tudom mi történik velem, de totálisan kicserélődtem. Régen egy mosolygós életvidám "kislány" voltam, aki mindig a toppon volt. Most meg..... kicsit remetének érzem magam....Pedig rendesen eszek gyümölcsöt, vitamin és agyserkentő tablettát szedek, de nem az igazi. Sportolni nincs kedvem (bár igazából semmihez sincs), és főleg időm nincs, hiszen azért tanulni is kellene. Rettentően félek, hogy ez a vizsgáim rovására megy, de fogalmam sincs mit tehetnék még ezek után......

Látomás...

.... És akkor aznap este feküdtem az ágyamon a sötét szobámban és megjelent Ő, azt hittem képzelődöm, de világosan láttam, hogy Ő volt az. Megfogta a kezem és megnyugtatott:
" Nincs semmi baj, én mindig itt vagyok veled, még akkor is mikor rá jössz többé nem vagyok kézelfogható, s megérinthető, s még akkor is, amikor rá jössz, hogy nem kell körbejárnod a világot, hogy megtalálj, elég ha a szívedben és az emlékeidben keresel. "
Először megijedtem, s nem tudtam mit csináljak, azt hittem egy furcsa játék ez, amit a képzeletem játszik velem, de rájöttem ez nem játék, ez a valóság, hiszen Ő soha nem hazudott nekem, akkor most miért tenné??
Megnyugodtam. Tudtam, hogy ezentúl nem kell félnem semmitől, mert Ő ott fentről figyel, és vigyáz rám.
Igaz még mindig várom, hogy a foteljában ülve megkérdezze,: " hogy vagy?", de már nem fakadok sírva ha nem jön válasz a kérdésemre: " te hogy vagy?"
Azt hiszem ezt nevezik elengedésnek.
Igen.....elengedtem Őt.... és kívánom Neki legyen nagyon - nagyon boldog ott ahol most van, s soha ne felejtse el, mindig gondolni fogok rá!!!..........