Gondoltam kiülök a kertünkbe a hatalmas diófánk alá, és a mai napi blog bejegyzésemet innen fogom megírni. Bár még nem nagyon volt ötlet, hogy miről írjak, míg meg nem láttam a madarakat, amint a kertünk felett repülnek, majd „kerülnek” egy kört és leszállnak a háztetőre.
A madarakról mindig a szabadság jut eszembe, ezért néha elgondolkodom azon, milyen jó lenne madárnak lenni. Szinte mindig csak repülni, nem gondolva arra mi lesz holnap, csak a mának élni, és közben pedig világot látni. Keresztülszáguldani az égen, céltalanul bolyongva. Könnyedén megismerni társaimat, akikkel talán együtt folytathatnám utamat. ….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése