Lendület

Szombaton volt a diplomaosztó ünnepség, ahol én ugyan diplomát nem kaptam, de végre átvehettem a bizonyítványomat.
Jó érzés azt érezni, hogy ugyan még nem dolgozom a szakmában (de remélem, hogy fogok), de a bizonyítvány mégis itt lapul mellettem, s bármikor, amikor kedvem támad nézegethetem.
Persze tudom, hogy az nem arra való, hogy nézegessem, és keresem is az állásokat, de eddig még semmi biztató nincs. De egyelőre nem is baj, mert legalább így, hogy vége lett a sulinak, nagy lendülettel, és erővel vetem bele magam a jogosítvány megszerzésébe, és másik suli vizsgájára készülésre (még szerencse, hogy csop. társaim kidolgozták a tételeket és mindenkinek körbe adták, legalább azzal nem kell törődnöm) valamint alapfokú angol nyelvvizsga megcsinálásába (bár erre 2-2,5 évet adtam magamnak, szóval van még időm).
Közben persze figyelgetem az állásokat is, és ha akad egy, ami felkeltette a figyelmemet, akkor rögtön jelentkezem rá, de addig, míg nincs meló, addig marad a pihenésnek nem mondható házimunka elvégzése (legalább ezzel segítsek itthon, ha pénzzel egyelőre nem tudok) és a kitűzött célok véghez vitele.
Olyan vagyok most, mint egy kisgyerek, aki alig várja, hogy mehessen a szüleivel az állatkertbe.
Totál be vagyok sózva, de hát ezt teszi az emberrel a nyár :-) :-)