Meglepetés virág 2.

Jahj még nem is meséltem a jó hírt.
Teljesült a másik virágos kívánságom is, mert egy hete apukámtól kaptam egy nagyon szép felakasztható sárga virágot (sajnos nem tudom mi a neve) de annyira jól néz ki.

Szóval most már megvan a virágos örömöm, és minden nap gondozgatom, nevelgetem és elsősorban locsolom őket :-)
Annyira belejöttem, hogy lehet, a végén még felcsapok kertésznek. Apu barátnője úgyis nevetve megjegyezte, hogy a virágok és növények lettek az új mániáim.
A virágokért ( és persze minden egyéb másért is…)
Köszi Anyu és Apu :-) :-)

Lendület

Szombaton volt a diplomaosztó ünnepség, ahol én ugyan diplomát nem kaptam, de végre átvehettem a bizonyítványomat.
Jó érzés azt érezni, hogy ugyan még nem dolgozom a szakmában (de remélem, hogy fogok), de a bizonyítvány mégis itt lapul mellettem, s bármikor, amikor kedvem támad nézegethetem.
Persze tudom, hogy az nem arra való, hogy nézegessem, és keresem is az állásokat, de eddig még semmi biztató nincs. De egyelőre nem is baj, mert legalább így, hogy vége lett a sulinak, nagy lendülettel, és erővel vetem bele magam a jogosítvány megszerzésébe, és másik suli vizsgájára készülésre (még szerencse, hogy csop. társaim kidolgozták a tételeket és mindenkinek körbe adták, legalább azzal nem kell törődnöm) valamint alapfokú angol nyelvvizsga megcsinálásába (bár erre 2-2,5 évet adtam magamnak, szóval van még időm).
Közben persze figyelgetem az állásokat is, és ha akad egy, ami felkeltette a figyelmemet, akkor rögtön jelentkezem rá, de addig, míg nincs meló, addig marad a pihenésnek nem mondható házimunka elvégzése (legalább ezzel segítsek itthon, ha pénzzel egyelőre nem tudok) és a kitűzött célok véghez vitele.
Olyan vagyok most, mint egy kisgyerek, aki alig várja, hogy mehessen a szüleivel az állatkertbe.
Totál be vagyok sózva, de hát ezt teszi az emberrel a nyár :-) :-)

" Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.
Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez.
Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te.
Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg.
Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te. "
/Kevin Brooks/

Meglepetés virág

Óriási meglepetés ért ma.
Nagyon régóta szeretnék a bejárati ajtónál lévő párkányra valamilyen balkonládás vagy sima cserepes virágot, és ma anyukámtól kaptam egy nagyon szép Begóniát.
Bár szegény virág elég érdekesen nézett ki, mire hazaérkezett. Biciklivel hoztam haza, ezért mire hazaértünk úgy nézett ki, mint aki berúgott. Kicsit kezdtem ideges lenni, hiszen félórája se volt nálam, de máris tönkrement. Aztán apukám barátnője mentette meg a helyzetet, mert szépen igazított rajta, s most már tökéletes.

Most már csak a másik virágos álmomat kell beteljesíteni, ami pedig nem más, mint egy lelógatható virág a párkány fölé.

Tudtam én, hogy léteznek csodák, csak hinni kell bennük:-)

Madarak

Gondoltam kiülök a kertünkbe a hatalmas diófánk alá, és a mai napi blog bejegyzésemet innen fogom megírni. Bár még nem nagyon volt ötlet, hogy miről írjak, míg meg nem láttam a madarakat, amint a kertünk felett repülnek, majd „kerülnek” egy kört és leszállnak a háztetőre.

A madarakról mindig a szabadság jut eszembe, ezért néha elgondolkodom azon, milyen jó lenne madárnak lenni. Szinte mindig csak repülni, nem gondolva arra mi lesz holnap, csak a mának élni, és közben pedig világot látni. Keresztülszáguldani az égen, céltalanul bolyongva. Könnyedén megismerni társaimat, akikkel talán együtt folytathatnám utamat. ….

Tételezés

Én kis naiv jól behúztam magam a csőbe. Azt hittem, hogy röpke két nap ( na jó, max. két és fél nap)alatt megleszek a tételek kidolgozásával, merthogy úgyis tanultuk őket a két év alatt és csak az elmém leghátsóbb zugaiból kell előkotornom az anyagokat a tételekhez, mondván minek nekem internet és csoporttársak, akik talán segíthetnek a tételekben, meg tudom én magam is csinálni.
Ahhaa, kb. 4 napja szerencsétlenkedek a tételek kidolgozásával, hol neki állok egy résznek, hol abba hagyom és mást csinálok. Ha így folytatom, egyszer csak azt fogom észrevenni, hogy hoppá, eljött a szóbeli napja.(átlagban mindig ez van velem)
Nem baj, az azért vigasztal, hogy az 50 darab tételből, 21 már gyönyörűségesen ki van dolgozva, s ki is van nyomtatva, már csak a többinek kell neki állnom, mindezt maximum a hétvégén megtéve, mert lassan nem ártana megtanulni őket.

Túl a nehezén:-)..........

Nos, ma megkaptam a hétfői írásbelim eredményét. Egy tökéletes közepest írtam:-)
Persze jó lett volna a jobb jegy is, de az a lényeg, hogy görbüljön, és nekem már így is egy jeggyel jobbra gördült, mint amire számítottam. Nagyon büszke vagyok magamra, mert álmomban sem gondoltam, hogy meglehet a közepes, de most nagyon igyekszem, hogy a szóbelin még jobban szerepeljek, és még jobban lenyűgözzem saját magam, és a körülöttem lévőket:-). Annyira meg könnyebbültem, mintha lefogytam volna 20 kg-t. :-) Szóval kár volt ennyit izgulnom az írásbeli miatt, az eredmény alapján bebizonyítottam, hogy mégsem vagyok olyan butácska, mint aminek kinézek:-). Most pedig nincs más hátra, csak az, hogy az elmaradt szóbeli tételeket kidolgozzam, és be „ seggeljem ”.