Meglepetés virág 2.

Jahj még nem is meséltem a jó hírt.
Teljesült a másik virágos kívánságom is, mert egy hete apukámtól kaptam egy nagyon szép felakasztható sárga virágot (sajnos nem tudom mi a neve) de annyira jól néz ki.

Szóval most már megvan a virágos örömöm, és minden nap gondozgatom, nevelgetem és elsősorban locsolom őket :-)
Annyira belejöttem, hogy lehet, a végén még felcsapok kertésznek. Apu barátnője úgyis nevetve megjegyezte, hogy a virágok és növények lettek az új mániáim.
A virágokért ( és persze minden egyéb másért is…)
Köszi Anyu és Apu :-) :-)

Lendület

Szombaton volt a diplomaosztó ünnepség, ahol én ugyan diplomát nem kaptam, de végre átvehettem a bizonyítványomat.
Jó érzés azt érezni, hogy ugyan még nem dolgozom a szakmában (de remélem, hogy fogok), de a bizonyítvány mégis itt lapul mellettem, s bármikor, amikor kedvem támad nézegethetem.
Persze tudom, hogy az nem arra való, hogy nézegessem, és keresem is az állásokat, de eddig még semmi biztató nincs. De egyelőre nem is baj, mert legalább így, hogy vége lett a sulinak, nagy lendülettel, és erővel vetem bele magam a jogosítvány megszerzésébe, és másik suli vizsgájára készülésre (még szerencse, hogy csop. társaim kidolgozták a tételeket és mindenkinek körbe adták, legalább azzal nem kell törődnöm) valamint alapfokú angol nyelvvizsga megcsinálásába (bár erre 2-2,5 évet adtam magamnak, szóval van még időm).
Közben persze figyelgetem az állásokat is, és ha akad egy, ami felkeltette a figyelmemet, akkor rögtön jelentkezem rá, de addig, míg nincs meló, addig marad a pihenésnek nem mondható házimunka elvégzése (legalább ezzel segítsek itthon, ha pénzzel egyelőre nem tudok) és a kitűzött célok véghez vitele.
Olyan vagyok most, mint egy kisgyerek, aki alig várja, hogy mehessen a szüleivel az állatkertbe.
Totál be vagyok sózva, de hát ezt teszi az emberrel a nyár :-) :-)

" Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.
Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez.
Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te.
Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg.
Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te. "
/Kevin Brooks/