.... És akkor aznap este feküdtem az ágyamon a sötét szobámban és megjelent Ő, azt hittem képzelődöm, de világosan láttam, hogy Ő volt az. Megfogta a kezem és megnyugtatott:
" Nincs semmi baj, én mindig itt vagyok veled, még akkor is mikor rá jössz többé nem vagyok kézelfogható, s megérinthető, s még akkor is, amikor rá jössz, hogy nem kell körbejárnod a világot, hogy megtalálj, elég ha a szívedben és az emlékeidben keresel. "
Először megijedtem, s nem tudtam mit csináljak, azt hittem egy furcsa játék ez, amit a képzeletem játszik velem, de rájöttem ez nem játék, ez a valóság, hiszen Ő soha nem hazudott nekem, akkor most miért tenné??
Megnyugodtam. Tudtam, hogy ezentúl nem kell félnem semmitől, mert Ő ott fentről figyel, és vigyáz rám.
Igaz még mindig várom, hogy a foteljában ülve megkérdezze,: " hogy vagy?", de már nem fakadok sírva ha nem jön válasz a kérdésemre: " te hogy vagy?"
Azt hiszem ezt nevezik elengedésnek.
Igen.....elengedtem Őt.... és kívánom Neki legyen nagyon - nagyon boldog ott ahol most van, s soha ne felejtse el, mindig gondolni fogok rá!!!..........
