De "rég" volt....

Nos bizony tényleg régen jártam erre, de az igazság az, hogy eléggé elfoglalt voltam mostanság.

Igyekszem mindig feljönni és minél több élményt, gondolatot megosztani azokkal, akik olvassák a blogomat(már ha egyátalán van ilyen....)

Lélek

A következő verset egyik kedvenc filmemből idéztem, de szerintem nagyon is igaz,és nagyon sokszor nem gondolunk az ilyesmikre, pedig igenis fontos dolog lenne vele foglalkozni, hogy nem csak magunkra számíthatunk:

" Ebben a pillanatban 6,470,818,671 ember él a világon!

Vannak akik félnek, vannak akik hazatérnek,

vannak akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat.

Mások éppen most szembesülnek az igazsággal.

Vannak ördögi emberek akik háborúskodásra születtek,

mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak.

Több mint 6 milliárd ember él a földön,

több mint 6 milliárd lélek,

és néha csak egyetlen- egyre lenne szükségünk."

A koponya

Igaz nagyon régi sztori már, de mivel minden blogozó aki írni készül előszed valamilyen nagyon régi sztorit és azt írja meg, ha nincs valami aktuálisa, ezért döntöttem úgy, hogy most én is írok valamit ami már nem éppen mai történet.

Még évekkel ezelőtt minden nap tömegközlekedési eszközzel közlekedtem oda-vissza szülővárosom és iskolám között és egyik reggel messziről kiszúrtam egy kicsi, szinte fehér, de inkább szürkés valamit az út szélén egy eléggé elhagyatott helyen. közelebb érve láttam, hogy az a valami nem is olyan kicsi és nem is olyan nagy kincs, mint ahogy én azt gondoltam, hiszen kit érdekel egy szarvasmarha koponyája( a régészeket és az állatvédőket kivéve persze).
Először nem is hittem a szememnek és felötlött bennem a kérdés...megőrültem???Hiszen egy szarvasmarha koponyája nem heverhet csak úgy ott az út szélén.
Egész nap ezernyi kérdés cikázott a fejemben: vajon hogy került az oda??vajon melyik közeli tanyán lévő állaté volt?? és talán rajtam kívül másnak is szemet szúrt, vagy csak nekem?? és meg lesz-e még mikor hazamegyek?
Szerencsém volt, a koponya még mindig ott és úgy volt ahol és ahogy reggel láttam, ezért szintén meganyi kérdés ötlött fel újra bennem.
Teltek múltak a napok, a koponya még mindig ott akár esett az eső ,akár nem aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy amióta a koponya ott van az úttest szélén, azóta velem elég érdekes dolgok történnek. Mármint nem arra gondolok,hogy jöttek az ufók és elvittek,hanem arra, hogy teljesen másmilyen lettem én is és a környezetem is. Megváltoztunk, és jó érzés volt minden nap vidáman felkelni, vidáman eltölteni a napot még ha az eső esett is( nagyon nem szeretem az esőt,mindig lehangol és rossz kedvű leszek) és vidáman lefeküdni. Aztán elkezdtem gondolkozni....
Próbáltam a két dolog közötti hasonlóságot összekötni, de sehogysem ment, de azért nem adtam fel a reményt....
Minden reggel és délután amikor arra jártam csak néztem a koponyát amíg el nem haladtam mellette és azon gondolkoztam, hogy a hirtelen nagy változás ami az életemben létrejött vajon egy koponyának lenne köszönhető,ami mindig szemmel tart??
Nem, a válasz biztos,hogy nem....hiszen egy koponya az csak koponya, nincs semmi különleges képessége.............
Igazából ennyi év után sem tudom még a választ ezekre a kérdéseimre és a koponya sincs már nagyon régóta ott( kb megtalálásának 2. hetén el is tűnt onnan)de annyit tudok, hogy ma is mosolyogva gondolok a koponyára és arra milyen jó volt, minden nap egy olyan tárgyat nézni amely mintha vigyázna rám.......

Köszöntő

Sziasztok!

Nem is tudom hirtelen,hogy mivel is kezdjem.
Talán a bemutatkozással.
A blogról:
miért is blogozok??
Egyrészről talán azért, mert reménykedem benne, hogy a kusza gondolataimat amik a fejemben vannak végre vahalahára sikerül rendeznem és eddig úgy tűnik,hogy ez a hely pedig kitűnő ötlet,hiszen a papírlapok ugyis mindig elvesznek,ha mégsem akkor pedig a tinta halványul meg. Másrészről talán még azért is,mert igazából mindig is érdekelt az írás.
(lehet a végén annyira belejövök, hogy író leszek.....nah jó azt azért nem,de sohasem lehet tudni mit hoz a jövő:) )
Magamról:
Nem sok mindent kell tudni, csak a leglényegesebbet.
Nem szeretem a keresztnevem,ezért mindenki Fancsia vagyok, főiskolára járok és egyengetem az életem mint minden fiatal....